2011. június 30., csütörtök

Oriel lace kardi

Elkészült végre. Mutatom is, íme:

Fonal: Jakob Sprint 100% pamut 50g=105m össz.: 45dkg
Tű: 3,5mm körkötő, ujjakhoz zoknikötő.
Minta: Oriel Lace Cardigan by Kirsten Hipsky 
Bevallom, már nem emlékszem, melyik méretet választottam. Blokkolás előtt kicsit feszült rajtam, de nem aggódtam, számítottam rá, hogy - mint minden kötöttem - nyúlik egy kicsit.
Amiben eltértem a mintától: az ujjakat és magát a kardigánt is hosszabbra kötöttem, a mintaegységből is  a megadottnál eggyel többet kötöttem. Az ujjakat hónalj alatt indítva néhány cm-en át fogyasztottam:  hónaljban hét szemet szedtem fel, majd a következő sorban összekötöttem 4x2 szemet, a következőben 3x2 szemet, majd minden 2. sorban három szemet középhangsúlyosan a kívánt bőség eléréséig.
A fogyasztás vonala (jobbra tart)




2011. június 25., szombat

Sirató

Siratom a Dózsa György úti fákat. Lesz helyettük kettes villamos. Biztosan jó lesz, biztosan megszokjuk, talán meg is szeretjük. De most valami sajog itt belül a kivágott fákat látva. 
2011.06.25. 08:25
2011.06.25. 08:25
2011.06.25. 19:53
Az út másik végén is hasonló a látvány. Csak abban reménykedem, hátha nem pusztítják el az egész gyönyörű fasort: "A szakasz nagy részén a kétvágányú pálya az út szélén halad, majd a Honvéd utcai kereszteződésében középfekvésűre vált át, később pedig a Dózsa György utcán a meglévő zöldsáv két oldalán, zöldpályán halad." Forrás: www.2-esvillamos.hu 

Ugyanakkor az idézett részt olvasva felvetődik bennem, hogy miért kell egyáltalán? Remélem, tényleg azért vágják ki a fákat, mert elkerülhetetlen. Szeretném, ha így lenne. Persze eszembe jut az is, hogy a házunk előtti park felújításakor néhány nap alatt szétdúlták a házunk felőli füves terület nagy részét, eltüntették a  ping-pong asztalokat, és csak aztán jutott eszébe valakinek, hogy fordítva tartották a rajzot, a park másik felén kell dolgozni. A füves terepet rendezték, de ping-pong asztal azóta sincs, pedig volt rá igény.

Fonalak innen-onnan

Hosszas tervezgetés után végre sort kerítettem néhány Barkaság és Rikker-féle gyapjú kipróbálására, illetve a többségnek még csak a beszerzésére. Örömmel jelentem, mindkét fonal-forrással maximálisan elégedett vagyok. Kívánom, még hosszú-hosszú ideig tartó sikeres működésükkel örvendeztessenek meg bennünket,  gyönyörű fonalak rajongóit!
Barkáék fonalai valóban prémium minőségűek, a csomagolás, szállítás kifogástalan. Ezen nem lepődtem meg, vásároltam már korábban tőlük, ha tehetném, az összes fonalukból jó alaposan bespájzolnék. A Libikóka Pesto-jába már bele is kötöttem, nagyon jó vele dolgozni.
Rikkeréktől négyes tűhöz való fonalat, egy- és kétágú előszálat és csipkefonalat kértem. Az előszál és a csipkefonal puhasága és selymessége teljesen elvarázsolt. A "sport" vastagságú is jó minőségben érkezett, talán egy icipicit, de tényleg alig-alig szúr, felnőtt holmihoz kiváló. Az áraik nagyon kellemesek, az e-mail-ekre aznap vagy legkésőbb másnap választ kaptam, a csomag a megrendeléstől számított negyedik napon megérkezett.
Mivel a fórumokat csak olvasgatni szeretem, ezért itt köszönöm a kedves csipkekötőknek (ha esetleg erre járnak),  hogy a csipkefórumon felhívták a figyelmet Rikkerék csipkefonalára!



2011. június 15., szerda

Jó tanítók dicsérete II. - avagy mi köze mindennek a kötéshez?

Ma elköszönt az osztály a tanévtől, az alsó tagozattól és a két csodálatos tanítónőtől. Az osztályfőnök minden gyereknek tudott valami személyre szabottat, őszintén kedveset mondani a bizi mellé.
Fantasztikus, hogy mit elért ezzel az osztállyal! A sok-sok versenyeredmény közül egy: a Herman Ottó verseny országos döntőjébe az osztályból három gyerek jutott be (tavaly Sebi is). Az év végi osztályátlag 4,66! Kilencen kaptak a kitűnő bizonyítványuk mellé nevelőtestületi dicséretet (köztük Sebikém is).
Mindezt úgy, hogy "csupán" szerette a gyerekeinket és hitt bennük. Folyamatosan sulykolta beléjük - a tananyag mellett -, hogy ők erre képesek, hogy okosak, szépek, ügyesek. A gyerekek a csillagokat lehozták volna, ha kéri, ráadásul nevetve, könnyedén. Nem zengedezek tovább, még csak annyit, nagy szerencsének érzem, hogy Sebi Ila tanítványa lehetett.
Megj: általában nem vagyok az a zengedező típus, sőt, inkább kritikára hajlok.

Ugye szerintetek is megérdemelte ezt az Aeolian-t?

A napközis tanítónéninek pedig ezt a Gail-t kötöttem.


 (Minta: Gail aka Nightsongs by Jane Araujo) Rekordidő, ha jól számoltam,  öt nap alatt, mivel az eredetileg neki szánt North Roe kicsi lett. A méretei nem rosszak: 55g, 146cm*77cm. Fonal: a véletlenszerű italporos festésem eredménye, 100% csipkéhez való gyapjú. Tű: 3,5mm bambusz körkötő.
A kendő megkötéséhez továbbra is segítségemre volt a Moncsi és a Nöné blogjában közzétett "mankó". Köszönet érte!



A blokkolási gondomról még néhány szó: az nem tetszett, hogy amikor kiszedtem a gombostűket, picit pöndörödött a kendők széle, akkor is, ha tiszta gyapjú fonalból kötöttem. Némi net-es bogarászás után kipróbáltam, hogy a befejező sort úgy kötöm, hogy a színén fordított szemek legyenek. (Ha színén fejezem be: 2 fordított, visszateszem, fordítottan összekötöm, 1fordított, mindkét szemet visszateszem, fordítottan összekötöm, és így tovább. Ha fonákán fejezem be, ugyanez, csak sima szemeket kötök.) Nos, úgy tűnik, működik, ráadásul az Aeolian-nak a leírása is ezt ajánlja, így azt újra befejeztem és újrablokkoltam.
Apróság, és lehet, hogy badarság, de hátha mégsem: a Gail-t középszem nélkül kötöttem, viszont nekem a dupla ráhajtások óriási lyukak lesznek. Ezért csak egy ráhajtást készítettem, amit a hátoldalon kétszer kötöttem le.

2011. június 14., kedd

Jó tanítók dicsérete I.

Sebikém idén búcsúzik az alsó tagozattól, és egyben két csodálatos PEDAGÓGUSTÓL - így, csupa nagybetűvel. Most az következhetne, hogy jó lenne, ha más tanároknak is átadhatnának valamit abból a szakmai tudásból, szeretetből és lelkesedésből, amivel a munkájukat végzik, de szerencsére egy gyakorló iskoláról van szó, és sok-sok tanítópalánta tanulhatott és tanulhat még tőlük. 

Mennyire jók, és mennyire szeretjük őket? Ennek érzékeltetésére íme a mai délután/este története.
Ma a tanévzáró istentisztelet után a mi kis (nagy?) negyedikeseink szerenádot adtak a tanítóiknak. Először a napközis tanító néni ablaka alá osont a kis csapat, majd az egyik anyuka felhívta, hogy nézzen ki, mutatna neki valamit. Innen - immár Ili nénivel kiegészülve - mentünk el Ila néniékhez. 
A szervezés felért egy kémtörténettel. Az az anyuka, aki Ila néni kertszomszédja, megszervezte, hogy a lányának szüksége legyen Ilára. Ez idő alatt, a férj tudtával, mi megszálltuk a kertjüket. Telefon Ila néni lányának, hogy sürgősen be kell mennie a kórházba, az egyik betegéhez, azaz, Ila néni haza kell jöjjön.  A kertbelépő Ilát az ünneplőbe öltözött osztálya fogadta énekelve, háttérben a szülőkkel. Szerintetek meg tudott szólalni? Eltaláltátok. A gyerekeket viszont sírás közben is meg tudta ölelni és puszilni.

Nem tudok róla, hogy bárkinek kifogása lett volna a szerenád ötlete ellen, és el is jött az egész osztály. Hogy a gyerekek hogy tudtak titokban felkészülni, fel nem foghatom, de gyönyörűen énekeltek. Hiába no, a mi gyerekeink, Ila és Ili osztálya. A legszebbek, a legügyesebbek - ahogy Ila nénitől hallották két éven át.
Folyt. köv.

2011. június 9., csütörtök

North Roe

Isteni puha fonal az egyik kedvenc színemben, ami remekül passzolt a bambusz tűhöz, könnyen követhető minta, élvezetes időtöltés. Így tudnám röviden jellemezni ennek a kendőnek a készítési folyamatát.
Minta: North Roe shawl by Aux Dentelles Dodile - ingyenes a Ravelry-n.
A leírás annyiban trükkös, hogy angolul a az egyes minta után a hármast javasolja, de szerencsére úgy tűnik, tetszés szerinti ismétlés után át lehet térni a (tetszőlegesen ismétlendő) kettes mintára, és utána a szélmintára.
Fonal: Lang Yarns Bebe Superwash és Bebe Color - 100% gyapjú. 50g=203m - összesen 70g
Mivel ez a nem egészen két "gombócom" volt belőle, és az egyik színes, a másik egyszínű, kétsoronként váltottam fonalat.
Tű: 4mm-es bambusz körkötő a hosszabbik damillal.
Méret: 110cm x 61cm





2011. június 8., szerda

Tegnapi festés

Úgy tűnik, rám is igaz a "mindennek ellen tudok állni, kivéve a csábítást" mondás. Az történt, hogy az élelmiszerbolt egyik polcán megláttam az áfonyás italport, és a tasak színei elcsábítottak. Epres még volt otthon, "véletlenül" festésre előkészített csipkefonal is akadt. A tegnapi nap tanulsága : a fonalfestés még annál is kiszámíthatatlanabb, mint gondoltam - legalábbis az ilyen kis tapasztalatlanok számára. Az eredmény egész jó lett - szerintetek?
Vaku nélkül, erkélyen, borult időben

Vakuval, szobában

2011. június 7., kedd

Nyeremény

Most kissé pironkodva mondok köszönetet Zsófinak a meseszép nyereményért. Restellem magam, mert már rég meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést. Ráadásul a fotóját is lenyúlom, mert én nem tudnám ilyen szépen bemutatni, pedig megérdemli ez a notesz.
Zsófi, köszönöm a lehetőséget és a nyereményt! Van vele tervem, ez lesz a tervezgetős noteszem, remélem, hamarosan használatba veszem!
Ha még nem jártatok a blogján, érdemes meglátogatni, gyönyörű dolgokat készít, és a stílusa is megkapó.

forrás: http://szemezget.blogspot.com/

2011. június 5., vasárnap

Festési tapasztalatok I.


Előrebocsátom, hogy amit műveltem a festések során, nem tudományos alapon tettem, követés csak saját felelősségre történjen.
A felhasznált fonalak: turkálóban vásárolt gyapjúfonalak, a legtöbb nem fehér, hanem halvány barnás, bézses színű.
A fonalat az első festése előtt átmostam mosószappanos vízben. Ha újra festeni fogok, még ecetes vízbe is beáztatom kb. fél órára.


Ebben a bejegyzésben az italporos kísérletekről írok.
A módszer az, amit több helyen láttam: a különböző színeket feloldottam két-három befőttesüvegben, az üvegeket egy nagyobb lábasba tettem, a lábasba vizet engedtem, a fonalat belegyömöszöltem az üvegekbe, és dunsztoltam tartalék lángon, kb 20-30 percig, vagy ameddig gondoltam. 
Azt hiszem, az italporos festésnél is érdemes ecetet adni a festőléhez. Én akkor tettem bele, amikor már elzártam a tűzhelyet, óvatosan elkutyultam, és hagytam kihűlni benne a fonalat.
Többféle színű italport kipróbáltam, többféle töménységben. Nekem a különböző ízek keverése nem működött, olyan volt, mintha kioltanák egymás hatását. Ercsunak nagyon szép lett, ahogy a pirosakat cola ízűvel tompította, nálam a cola egyszerűen eltüntette a színeket. A lé színes volt, de a fonal piszkos rózsaszín lett. Lehet, az is közrejátszott, hogy nem fehér színű fonal volt az alap.
Az adagolásról: minél több port tettem egy befőttesüvegnyi folyadékhoz, annál erőteljesebb volt a hatás. Ha újra kipróbálnám pirosakkal, három tasakkal tennék egy-egy üvegbe, és ebben kb. 10 dkg gyapjút festenék. Ami miatt nem tetszik ez az ötlet, az a költség: a narancsos-sárgás 10dkg-os adaghoz 8 zacskó italport használtam el. Egy zacskó ára 70-90.-Ft között mozog.
Az italporos színt a kelmeszíntelenítő teljesen eltüntette a fonalból, lehetett újrakezdeni az adott fonal festését.

Ha több üvegbe szeretnénk belenyomkodni a gyapjút, érdemes jó hosszú motringot készíteni. Nekem nincs spéci eszközöm hozzá, maradt a felfordított fotel/dohányzóasztal négy lába.

Ami sikeresnek minősíthető: ehhez a halvány színűhöz egy zacskó narancs és egy zacskó citromos italport használtam 5dkg fonalhoz. A narancsosból szinte semmi nem látszik, de a citromos halvány sárgája a narancsos árnyalatú fehérrel nagyon tetszik. Ez a fonal finom puha is, Dorkámnak kötök belőle sapit vagy sálat.
Az alsó motring 10dkg-os. Ehhez használtam 2 zacskó fehér szőlőt, 3 zacskó narancsot és 3 citromot. A fehér szőlőnek elég erőteljes színe van. A középsőt 2 zacskó barackossal festettem, de csak rövid ideig, és gyorsan ki is mostam - túl erőteljesnek látszott a színe. A kis pink azért van benne, mert nem oldódott fel egyenletesen a por, úgy tettem bele a fonalat. 

Amit pirosas italporokkal festettem, mind egységesen fáradt-rózsaszín lett, később azokat festettem át Ibériával.
Az alap
Amikor a pirosakat colával akartam keverni
Aztán málnással próbáltam javítani a helyzeten
Végül jött az Iberia
Ez van a másik lábasban
Kísérletezés kicsiben:
A kis dobozoknak fedele is van, ezeket mikróztam

Nagyjából ennyi. Ha valamit zavarosan írtam, kérdezzetek bátran!

2011. június 3., péntek

Ragályos "betegség"

... a fonalfestés nevű játék. Hónapok óta foglalkoztat a téma, bújom a netet, könyvet is kölcsönöztem, és főleg kísérleteztem. Arra a következtetésre jutottam, hogy festeni nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik. Nagy segítségemre volt Zelnice Piktor Péntek sorozata, Elinor, Ercsu, Erzsike, és minden festésről említést tevő blogger festős bejegyzései - már amiket felfedeztem (jó sok, azt hiszem). Köszönöm szépen a közzétett hasznos infókat!
A kalandozásaim során felhasználtam a tojásfestés után maradt hagymahéj-lét, sok zacskó italport, kétszer került bevetésre a kelmeszíntelenítő, és játszottam Iberiával is. Van olyan fonal, amit háromszor vagy négyszer is átfestettem. A fonalak többsége eredetileg olyan seszínű volt, halvány mogyoró, bézs, vagy ilyesmi.
Eredetileg részletesebb beszámolót terveztem, de attól tartok kicsit unalmas lenne.
Ibéria, többször átfestett alapon
hagymahéj+festés utáni timsós pác, eltérő alapszínű fonalakon

A felső eredetileg fehér volt, a többi talán drapp. Ez is többszöri festés.

Italporos festés